A különbség a következők között:TPU poliéter típusúéspoliészter típusú
A TPU két típusra osztható: poliéter és poliészter. A termékalkalmazások eltérő követelményei szerint különböző típusú TPU-kat kell választani. Például, ha a hidrolízisállósági követelmények viszonylag magasak, a poliéter típusú TPU megfelelőbb, mint a poliészter típusú TPU.
Szóval, ma beszéljünk a különbségekrőlpoliéter típusú TPUéspoliészter típusú TPU, és hogyan lehet megkülönböztetni őket? A következőkben négy szempontot fogunk részletezni: a nyersanyagok közötti különbségeket, a szerkezeti különbségeket, a teljesítmény-összehasonlításokat és az azonosítási módszereket.
1. Nyersanyagokbeli különbségek
Úgy vélem, sokan ismerik a hőre lágyuló elasztomerek koncepcióját, amelyek szerkezeti jellemzője, hogy mind lágy, mind kemény szegmenseket tartalmaznak, hogy rugalmasságot és merevséget biztosítsanak az anyagnak.
A TPU-nak vannak lágy és kemény láncszegmensei is, és a poliéter típusú TPU és a poliészter típusú TPU közötti különbség a lágy láncszegmensek közötti különbségben rejlik. A különbséget a nyersanyagokból láthatjuk.
Poliéter típusú TPU: 4-4'-difenilmetán-diizocianát (MDI), politetrahidrofurán (PTMEG), 1,4-butándiol (BDO), körülbelül 40% MDI, 40% PTMEG és 20% BDO tartalommal.
Poliészter típusú TPU: 4-4'-difenilmetán-diizocianát (MDI), 1,4-butándiol (BDO), adipinsav (AA), ahol az MDI körülbelül 40%-ot, az AA körülbelül 35%-ot, a BDO pedig körülbelül 25%-ot tesz ki.
Látható, hogy a poliéter típusú TPU lágyláncú szegmens alapanyaga a politetrahidrofurán (PTMEG); a poliészter típusú TPU lágyláncú szegmensek alapanyaga az adipinsav (AA), ahol az adipinsav butándiollal reagálva polibutilén-adipát-észtert képez lágyláncú szegmensként.
2. Szerkezeti különbségek
A TPU molekulalánca (AB) n-típusú blokk lineáris szerkezettel rendelkezik, ahol A egy nagy molekulatömegű (1000-6000) poliészter vagy poliéter, B általában butándiol, és az AB láncszegmensek közötti kémiai szerkezet diizocianát.
Az A különböző szerkezetei szerint a TPU-k poliészter, poliéter, polikaprolakton és polikarbonát típusokra oszthatók. A leggyakoribb típusok a poliéter és a poliészter TPU.
A fenti ábrán látható, hogy a poliéter típusú TPU és a poliészter típusú TPU molekulaláncai egyaránt lineáris szerkezetűek, a fő különbség az, hogy a lágylánc-szegmens poliéter-poliol vagy poliészter-poliol.
3. Teljesítmény-összehasonlítás
A poliéter-poliolok alkohol polimerek vagy oligomerek, amelyek éterkötéseket és hidroxilcsoportokat tartalmaznak a molekula főláncának szerkezetének végcsoportjain. Ennek oka az éterkötések alacsony kohéziós energiája és a könnyű forgathatóság.
Ezért a poliéter TPU kiváló alacsony hőmérsékleti rugalmassággal, hidrolízisállósággal, penészállósággal, UV-állósággal stb. rendelkezik. A termék jó kézérzettel rendelkezik, de a héjszilárdság és a törési szilárdság viszonylag gyenge.
A poliészter-poliolokban található erős kovalens kötési energiával rendelkező észtercsoportok hidrogénkötéseket képezhetnek kemény láncszegmensekkel, rugalmas térhálósodási pontokként szolgálva. A poliészter azonban hajlamos a törésre a vízmolekulák behatolása miatt, és a hidrolízis során keletkező sav tovább katalizálhatja a poliészter hidrolízisét.
Ezért a poliészter TPU kiváló mechanikai tulajdonságokkal, kopásállósággal, szakadásállósággal, kémiai korrózióállósággal, magas hőmérséklettel szembeni ellenállással és könnyű feldolgozhatósággal rendelkezik, de gyenge hidrolízisállósággal.
4. Azonosítási módszer
Ami a TPU jobb használatát illeti, csak annyit mondhatunk, hogy a választásnak a termék fizikai követelményein kell alapulnia. A jó mechanikai tulajdonságok eléréséhez poliészter TPU-t kell használni; ha figyelembe vesszük a költségeket, a sűrűséget és a termék felhasználási környezetét, például vízi szórakoztató termékek gyártásához, a poliéter TPU a megfelelőbb.
Azonban, ha kétféle TPU-t választunk, vagy véletlenül összekeverünk, megjelenésükben nincs jelentős különbség. Szóval hogyan is különböztessük meg őket?
Valójában számos módszer létezik, például kémiai kolorimetria, gázkromatográfia-tömegspektrometria (GCMS), közép-infravörös spektroszkópia stb. Ezek a módszerek azonban magas technikai követelményeket támasztanak, és sok időt vesznek igénybe.
Létezik viszonylag egyszerű és gyors azonosítási módszer? A válasz igen, például a sűrűség-összehasonlítás módszere.
Ez a módszer csak egyetlen sűrűségmérőt igényel. Egy nagy pontosságú gumi sűrűségmérő példájánál a mérési lépések a következők:
Helyezze a terméket a mérőasztalra, jelenítse meg a termék súlyát, és nyomja meg az Enter billentyűt a megjegyzéshez.
Helyezze a terméket vízbe a sűrűségérték megjelenítéséhez.
A teljes mérési folyamat körülbelül 5 másodpercet vesz igénybe, majd a poliészter típusú TPU sűrűsége nagyobb, mint a poliéter típusú TPU-é, és ezt követően megkülönböztethető. A fajlagos sűrűségtartomány: poliéter típusú TPU -1,13-1,18 g/cm3; poliészter TPU -1,18-1,22 g/cm3. Ez a módszer gyorsan megkülönbözteti a poliészter és a poliéter típusú TPU-t.
Közzététel ideje: 2024. június 3.