1. Mi az apolimerfeldolgozási segédanyag? Mi a funkciója?
Válasz: Az adalékanyagok különféle segédanyagok, amelyeket bizonyos anyagokhoz és termékekhez kell hozzáadni a gyártási vagy feldolgozási folyamat során a gyártási folyamatok javítása és a termék teljesítményének fokozása érdekében. A gyanták és a nyers gumi műanyaggá és gumitermékekké történő feldolgozása során különféle segédanyagokra van szükség.
Funkció: ① Javítja a polimerek feldolgozási teljesítményét, optimalizálja a feldolgozási feltételeket és növeli a feldolgozási hatékonyságot; ② Javítja a termékek teljesítményét, növeli azok értékét és élettartamát.
2. Milyen az adalékanyagok és a polimerek kompatibilitása? Mit jelent a permetezés és az izzadás?
Válasz: Porlasztásos polimerizáció – szilárd adalékanyagok kicsapódása; Izzadás – folyékony adalékanyagok kicsapódása.
Az adalékanyagok és a polimerek kompatibilitása az adalékanyagok és a polimerek azon képességére utal, hogy hosszú ideig egyenletesen keverhetők egymással fázisszétválás és kicsapódás nélkül;
3. Mi a lágyítószerek funkciója?
Válasz: A polimer molekulák közötti másodlagos kötések gyengülése, az úgynevezett van der Waals-erők növelik a polimer láncok mobilitását és csökkentik kristályosságukat.
4. Miért jobb a polisztirol oxidációs ellenállása, mint a polipropilénnek?
Válasz: Az instabil H-t egy nagy fenilcsoport helyettesíti, és a PS azért nem öregszik, mert a benzolgyűrű árnyékoló hatással van a H-ra; a PP tercier hidrogént tartalmaz, és hajlamos az öregedésre.
5. Mi okozza a PVC instabil melegedését?
Válasz: ① A molekulalánc szerkezete iniciátor maradékokat és allil-kloridot tartalmaz, amelyek aktiválják a funkciós csoportokat. A végcsoport kettős kötése csökkenti a termikus stabilitást; ② Az oxigén hatása felgyorsítja a HCL eltávolítását a PVC termikus lebomlása során; ③ A reakció során keletkező HCl katalitikus hatással van a PVC lebomlására; ④ A lágyítószer adagolásának hatása.
6. A jelenlegi kutatási eredmények alapján melyek a hőstabilizátorok fő funkciói?
Válasz: ① Elnyeli és semlegesíti a HCL-t, gátolja annak automatikus katalitikus hatását; ② Az instabil allil-klorid-atomok helyettesítése a PVC-molekulákban a HCl kivonásának gátlása érdekében; ③ A polién szerkezetekkel való addíciós reakciók megzavarják a nagy konjugált rendszerek képződését és csökkentik az elszíneződést; ④ Megköti a szabad gyököket és megakadályozza az oxidációs reakciókat; ⑤ Semlegesíti vagy passziválja a fémionokat vagy más, a lebomlást katalizáló káros anyagokat; ⑥ Védő, árnyékoló és gyengítő hatással van az ultraibolya sugárzásra.
7. Miért az ultraibolya sugárzás a legrombolóbb a polimerekre nézve?
Válasz: Az ultraibolya hullámok hosszúak és erősek, a legtöbb polimer kémiai kötést felbontják.
8. Milyen típusú szinergikus rendszerhez tartozik a habosodó égésgátló, és mi az alapelve és funkciója?
Válasz: A habosodó égésgátlók a foszfor-nitrogén szinergikus rendszerhez tartoznak.
Mechanizmus: Amikor a lánggátlót tartalmazó polimert melegítik, a felületén egyenletes szénhab réteg képződhet. A réteg jó lángállósággal rendelkezik a hőszigetelő, oxigénszigetelő, füstelnyelő és csepegésgátló tulajdonságainak köszönhetően.
9. Mi az oxigénindex, és mi az összefüggés az oxigénindex nagysága és az égésgátlás között?
Válasz: OI=O2/(O2 N2) x 100%, ahol O2 az oxigén áramlási sebessége; N2: Nitrogén áramlási sebessége. Az oxigénindex az oxigén minimális térfogatszázalékát jelöli, amely egy nitrogén-oxigén keverék légáramában szükséges ahhoz, hogy egy bizonyos specifikációjú minta folyamatosan és stabilan éghessen, mint egy gyertya. Az OI<21 gyúlékony, az OI 22-25 önkioltó tulajdonságokkal rendelkezik, a 26-27 nehezen gyullad meg, a 28 felett pedig rendkívül nehezen gyullad meg.
10. Hogyan mutat szinergikus hatásokat az antimonhalogenid égésgátló rendszer?
Válasz: Az Sb2O3-at általában antimonként használják, míg a szerves halogenideket általában halogenidekként. Az Sb2O3/gép halogenidekkel történő alkalmazásának fő oka a halogenidek által felszabadított hidrogén-halogeniddel való kölcsönhatása.
A termék termikusan SbCl3-má bomlik, ami egy alacsony forráspontú illékony gáz. Ennek a gáznak nagy a relatív sűrűsége, és hosszú ideig az égészónában maradhat, hígítva a gyúlékony gázokat, elszigetelve a levegőt és szerepet játszva az olefinek blokkolásában; másodszor, képes megkötni az éghető szabad gyököket, elnyomva a lángokat. Ezenkívül az SbCl3 cseppekké kondenzálódik a láng felett, mint szilárd részecskék, és falhatása nagy mennyiségű hőt szór szét, lelassítva vagy leállítva az égés sebességét. Általánosságban elmondható, hogy a klór és a fématomok esetében a 3:1 arány a legmegfelelőbb.
11. A jelenlegi kutatások szerint milyen hatásmechanizmusai vannak az égésgátlóknak?
Válasz: ① Az égésgátlók bomlástermékei égési hőmérsékleten nem illékony és nem oxidáló üvegszerű vékony filmet képeznek, amely képes elnyelni a levegő visszaverődési energiáját, vagy alacsony hővezető képességgel rendelkezik.
② A lánggátlók termikus bomláson mennek keresztül, nem éghető gázokat képezve, ezáltal hígítva az éghető gázokat és csökkentve az oxigén koncentrációját az égési zónában; ③ A lánggátlók oldódása és bomlása hőt nyel el és hőt fogyaszt;
④ A lángálló anyagok elősegítik a porózus hőszigetelő réteg kialakulását a műanyagok felületén, megakadályozva a hővezetést és a további égést.
12. Miért hajlamos a műanyag statikus elektromosságra feldolgozás vagy használat során?
Válasz: Mivel a fő polimer molekuláris láncai többnyire kovalens kötésekből állnak, nem képesek ionizálni vagy elektronokat átadni. Termékeinek feldolgozása és felhasználása során, amikor más tárgyakkal vagy önmagával érintkezésbe kerül és súrlódik, elektronok felvétele vagy leadása miatt töltődik, és nehezen tűnik el önvezetéssel.
13. Milyen jellemzői vannak az antisztatikus szerek molekulaszerkezetének?
Válasz: RYX R: oleofil csoport, Y: linkercsoport, X: hidrofil csoport. Molekuláikban megfelelő egyensúlynak kell lennie a nem poláris oleofil csoport és a poláris hidrofil csoport között, és bizonyos kompatibilitással kell rendelkezniük a polimer anyagokkal. A C12 feletti alkilcsoportok tipikus oleofil csoportok, míg a hidroxil-, karboxil-, szulfonsav- és éterkötések tipikus hidrofil csoportok.
14. Röviden ismertesse az antisztatikus szerek hatásmechanizmusát.
Válasz: Először is, az antisztatikus szerek egy vezetőképes, folytonos filmet képeznek az anyag felületén, ami bizonyos fokú higroszkóposságot és ionizációt biztosít a termék felületének, ezáltal csökkentve a felületi ellenállást és a keletkező statikus töltések gyors szivárgását okozva az antisztatikus hatás elérése érdekében; a második az anyag felületének bizonyos fokú kenése, a súrlódási együttható csökkentése, és ezáltal a statikus töltések keletkezésének elnyomása és mérséklése.
① Külső antisztatikus szereket általában oldószerként vagy diszpergálószerként használnak vízzel, alkohollal vagy más szerves oldószerekkel. Amikor antisztatikus szereket használnak polimer anyagok impregnálására, az antisztatikus szer hidrofil része szilárdan adszorbeálódik az anyag felületén, és a hidrofil rész elnyeli a vizet a levegőből, ezáltal vezető réteget képez az anyag felületén, amely szerepet játszik a statikus elektromosság kiküszöbölésében;
② A műanyagfeldolgozás során belső antisztatikus szert kevernek a polimer mátrixba, majd a polimer felületére vándorolva antisztatikus szerepet tölt be;
③ A polimerrel kevert állandó antisztatikus szer egy olyan módszer, amely a hidrofil polimereket egyenletesen keveri egy polimerbe, vezetőképes csatornákat képezve, amelyek vezetik és felszabadítják a sztatikus töltéseket.
15. Milyen változások történnek általában a gumi szerkezetében és tulajdonságaiban vulkanizálás után?
Válasz: ① A vulkanizált gumi lineáris szerkezetből háromdimenziós hálózatos szerkezetté változott; ② Melegítés hatására már nem folyik; ③ Már nem oldódik a jó oldószerében; ④ Javuló modulus és keménység; ⑤ Javuló mechanikai tulajdonságok; ⑥ Javuló öregedésállóság és kémiai stabilitás; ⑦ A közeg teljesítménye csökkenhet.
16. Mi a különbség a kén-szulfid és a kéntonor szulfid között?
Válasz: ① Kénvulkanizálás: Többszörös kénkötés, hőállóság, gyenge öregedésállóság, jó rugalmasság és nagy maradó alakváltozás; ② Kéndonor: Többszörös egyszeres kénkötés, jó hőállóság és öregedésállóság.
17. Mit csinál egy vulkanizációs promoter?
Válasz: Javítja a gumitermékek gyártási hatékonyságát, csökkenti a költségeket és javítja a teljesítményt. Vulkanizációt elősegítő anyagok. Lerövidítheti a vulkanizációs időt, csökkentheti a vulkanizációs hőmérsékletet, csökkentheti a vulkanizálószer mennyiségét, és javíthatja a gumi fizikai és mechanikai tulajdonságait.
18. Égési jelenség: a gumianyagok feldolgozás közbeni korai vulkanizációjának jelenségére utal.
19. Röviden ismertesse a vulkanizálószerek funkcióját és főbb fajtáit.
Válasz: Az aktivátor funkciója a gyorsító aktivitásának fokozása, a gyorsító adagjának csökkentése és a vulkanizálási idő lerövidítése.
Hatóanyag: olyan anyag, amely növelheti a szerves gyorsítók aktivitását, lehetővé téve számukra a teljes hatékonyság kifejtését, ezáltal csökkentve a felhasznált gyorsítók mennyiségét vagy lerövidítve a vulkanizációs időt. A hatóanyagokat általában két kategóriába sorolják: szervetlen hatóanyagok és szerves hatóanyagok. A szervetlen felületaktív anyagok főként fém-oxidokat, hidroxidokat és bázikus karbonátokat tartalmaznak; a szerves felületaktív anyagok főként zsírsavakat, aminokat, szappanokat, poliolokat és amino-alkoholokat tartalmaznak. Kis mennyiségű aktivátor hozzáadása a gumikeverékhez javíthatja annak vulkanizációs fokát.
1) Szervetlen hatóanyagok: főként fém-oxidok;
2) Szerves hatóanyagok: főként zsírsavak.
Figyelem: ① A ZnO fémoxid vulkanizálószerként használható halogénezett gumi térhálósításához; ② A ZnO javíthatja a vulkanizált gumi hőállóságát.
20. Milyen utóhatásai vannak a gyorsítóknak, és milyen típusú gyorsítóknak vannak jó utóhatásaik?
Válasz: A vulkanizációs hőmérséklet alatt nem következik be korai vulkanizáció. Amikor a vulkanizációs hőmérséklet eléri a kívánt szintet, a vulkanizációs aktivitás magas, ezt a tulajdonságot a gyorsító utóhatásának nevezik. A szulfonamidok jó utóhatással rendelkeznek.
21. Kenőanyagok definíciója és a belső és külső kenőanyagok közötti különbségek?
Válasz: Kenőanyag – egy olyan adalékanyag, amely javítja a súrlódást és a tapadást a műanyag részecskék, valamint az olvadék és a feldolgozóberendezések fémfelülete között, növeli a gyanta folyékonyságát, beállítható gyanta lágyulási időt ér el, és fenntartja a folyamatos termelést, kenőanyagnak nevezik.
A külső kenőanyagok növelhetik a műanyag felületek kenőképességét a feldolgozás során, csökkenthetik a műanyag és a fém felületek közötti tapadási erőt, és minimalizálhatják a mechanikai nyíróerőt, ezáltal elérve a célt, hogy a műanyagok tulajdonságainak károsítása nélkül a lehető legkönnyebben feldolgozhatók legyenek. A belső kenőanyagok csökkenthetik a polimerek belső súrlódását, növelhetik a műanyagok olvadási sebességét és olvadékdeformációját, csökkenthetik az olvadék viszkozitását, és javíthatják a lágyítási teljesítményt.
A belső és külső kenőanyagok közötti különbség: A belső kenőanyagoknak jó kompatibilitást kell biztosítaniuk a polimerekkel, csökkenteniük kell a molekuláris láncok közötti súrlódást és javítaniuk kell az áramlási teljesítményt; A külső kenőanyagoknak pedig bizonyos fokú kompatibilitást kell biztosítaniuk a polimerekkel a polimerek és a megmunkált felületek közötti súrlódás csökkentése érdekében.
22. Milyen tényezők határozzák meg a töltőanyagok erősítő hatásának nagyságát?
Válasz: Az erősítő hatás nagysága függ magának a műanyagnak a fő szerkezetétől, a töltőanyag-részecskék mennyiségétől, a fajlagos felülettől és mérettől, a felületi aktivitástól, a részecskemérettől és -eloszlástól, a fázisszerkezettől, valamint a részecskék polimerekben való aggregációjától és diszperziójától. A legfontosabb szempont a töltőanyag és a polimer polimer láncok által alkotott határfelület közötti kölcsönhatás, amely magában foglalja mind a részecskék felülete által a polimer láncokra kifejtett fizikai vagy kémiai erőket, mind a polimer láncok kristályosodását és orientációját a határfelületi rétegen belül.
23. Milyen tényezők befolyásolják az erősített műanyagok szilárdságát?
Válasz: ① Az erősítőanyag szilárdságát a követelményeknek megfelelően választják ki; ② Az alap polimerek szilárdsága a polimerek kiválasztásával és módosításával érhető el; ③ A lágyítók és az alap polimerek közötti felületi kötés; ④ Az erősítőanyagok szervezeti anyagai.
24. Mi a kapcsolószer, milyen molekulaszerkezeti jellemzői vannak, és egy példa a hatásmechanizmus illusztrálására.
Válasz: A kapcsolószerek olyan anyagtípusokra utalnak, amelyek javíthatják a töltőanyagok és a polimer anyagok közötti határfelületi tulajdonságokat.
A molekulaszerkezetében kétféle funkciós csoport található: az egyik kémiai reakcióba léphet a polimer mátrixszal, vagy legalábbis jó kompatibilitást mutathat; a másik típus kémiai kötéseket képezhet szervetlen töltőanyagokkal. Például egy szilán kapcsolószer általános képlete RSiX3, ahol R egy aktív funkciós csoport, amely affinitással és reakcióképességgel rendelkezik polimer molekulákkal, például vinil-klórpropil-, epoxi-, metakril-, amino- és tiolcsoportokkal. X egy hidrolizálható alkoxicsoport, például metoxi-, etoxi- stb.
25. Mi a habképző anyag?
Válasz: A habképző anyag olyan anyag, amely folyékony vagy műanyag állapotban, bizonyos viszkozitási tartományon belül mikroporózus szerkezetet képezhet gumiban vagy műanyagban.
Fizikai habképző szer: olyan vegyülettípus, amely a habosítási folyamat során a fizikai állapotában bekövetkező változásokra támaszkodva éri el a habosítási célokat;
Kémiai habképző anyag: Bizonyos hőmérsékleten termikusan lebomlik, egy vagy több gázt képezve, ami polimer habzást okoz.
26. Milyen jellemzői vannak a szervetlen kémia és a szerves kémia habképző anyagok bomlásának?
Válasz: A szerves habképző anyagok előnyei és hátrányai: ① jó diszpergálhatóság polimerekben; ② a bomlási hőmérséklet-tartomány szűk és könnyen szabályozható; ③ a keletkező N2 gáz nem ég, nem robban fel, nem folyékonyul könnyen, alacsony a diffúziós sebessége, és nem könnyen távozik a habból, ami magas rétegképződési sebességet eredményez; ④ a kis részecskék kis habpórusokat eredményeznek; ⑤ sokféle változat létezik; ⑥ a habosítás után sok maradvány marad vissza, néha akár 70% -85%. Ezek a maradványok néha szagot okozhatnak, szennyezhetik a polimer anyagokat, vagy felületi fagyást okozhatnak; ⑦ a bomlás során általában exoterm reakció zajlik le. Ha a használt habképző anyag bomláshője túl magas, az a habosítási folyamat során a habosítási rendszeren belül és kívül is nagy hőmérsékleti gradienst okozhat, ami néha magas belső hőmérsékletet és a polimer fizikai és kémiai tulajdonságainak károsodását eredményezi. A szerves habképző anyagok többnyire gyúlékony anyagok, és a tárolás és használat során figyelmet kell fordítani a tűzmegelőzésre.
27. Mi az a színmesterkeverék?
Válasz: Ez egy olyan adalékanyag, amelyet szuperkonstans pigmentek vagy színezékek gyantába egyenletesen történő betöltésével állítanak elő; Alapvető összetevők: pigmentek vagy színezékek, hordozók, diszpergálószerek, adalékanyagok; Funkció: ① Előnyös a pigmentek kémiai stabilitásának és színstabilitásának fenntartásában; ② Javítja a pigmentek diszpergálhatóságát műanyagokban; ③ Védi a kezelők egészségét; ④ Egyszerű folyamat és könnyű színátalakítás; ⑤ Tiszta környezet és nem szennyezi az eszközöket; ⑥ Időt és nyersanyagot takarít meg.
28. Mire utal a színezőképesség?
Válasz: A színezékek azon képessége, hogy saját színükkel befolyásolják a teljes keverék színét; Amikor színezékeket használnak műanyag termékekben, fedőképességük arra utal, hogy képesek megakadályozni a fény behatolását a termékbe.
Közzététel ideje: 2024. április 11.